Itt egy előző lapon megkezdett szöveg folytatódik, amelynek
ez csak az utolsó bekezdése. A szöveg eleje elveszett.
kelnek, de a következetlenségükkel a naturalista
regény-irányzatra nevelt olvasót megzavarják, gyakran az enyhe felháborodás
határáig.
Alkonyodik, elgondolkodva lépdelek a palánkok mentén, a hűvös
alkonyban a tél üzenetét szimatolgatom. Az alkony, a tél a szegénységet juttatja
eszembe – csöndes szomorúsággal fordítom fejem az alvég, a szegénység új telepei
felé. Mi lesz velük a télen?
