Esős hideg, már szürkül...

 Esős hideg, már szürkül, mire kiérünk a . Az ószeresek csarnoka mögött a rendőrök tíz percenként szétoszlatják az engedély nélküli árusokat; néhány perc múlva ismét összeverődnek. Az egyik néhány rossz harisnyát árul, a másik zsebórát, a harmadik fél marék pogácsát. Orrunk elé kell emelni, amit meg akarunk nézni. Végre lelünk egy nekünk való nyakbavető kendőt. Egy pengő. „Üzletben három” – mondja a tulajdonos, nyári kiskabátban, s rögtön panaszkodni kezd. Szégyellünk alkudni, megvesszük. Találunk egy pár elég jó állapotban levő női cipőt. Hét pengő. Ennek a tulajdonosa is panasszal vezeti be az eladást, csak a talpalás egy ötven volt. Négyet ígérek, a tulajdonos (munkanélküli munkásféle) hatra enged, s megint siránkozik. a tulajdonos mellé áll, a cipő szerinte is megér hatot. "Adja ötért" „Öt ötven.” "Öt húsz?"„Na tessék elvinni.”.

 Bent a csarnokban már csomagolnak. Mese, hogy gyermekkabátot lehet hét pengőért kapni, a legolcsóbb: tíz. Le kell tennünk arról, hogy húszat vegyünk. Az egyik ószeres „nagyobb tétel esetén” hajlandó nyolcért adni darabját, de oly öntelten fölényeskedik, hogy otthagyjuk. A sarokban egy kövér, kofaszerű asszonyságnál találunk öt szép darabot, hosszú alku után ideadja darabját hét pengőért. vett még egy bársony gyermeknadrágot is K. M. Péternek, aztán még egy nadrágot. Elvisszük a csomagot a ruhatárába. Elvillamosozunk még két helyre, ahol ígértek használt ruhát, meg is kapjuk. (Délelőtt .-vel a „Magyar Larousse”-ról, ismét: „okvetlenül meg kellene csinálni”, vállalkozva a filológusokkal való harcra.)

 Öt nagy csomagunk van, a vonatban mindenki vásáros zsibárusoknak néz bennünket. A négyórai gyorsvonatozás után -n még négy órát kellene várni a -i autóbuszra. Az állomáson gépkocsit veszünk – rövid alku, tíz pengő. Délben már -n vagyunk, a gyerekek mindkettőnket rögtön megismernek. A helyzet szomorúbb, mint gondoltuk. Nem tíz, hanem száz kabát is kevés volna, valamirevaló kabátja alig egy-kettőnek van.