Mi lesz Nick Carterral

  Egyik előkelő kiadóvállalatunk, amely ez eddig vallásos könyvek s általában valláserkölcsös irodalmi alkotások megjelentetésével foglalkozott, ékes felhívásban tudatja közönségével, hogy – nyilván az idők szavának engedve – ezentúl még nagyobb súlyt helyez az úgynevezett szórakoztató olvasmányokra. Kalandregényekkel, detektívhistóriákkal fog foglalkozni, melyekben egy jottányival sem lesz kevesebb feszültség (azaz lopás, betörés), bonyodalom (azaz üldözés) és izgalom (azaz gyilkosság), mint az eddig minden világnézet nélkül írt effajta alkotásokban. Mert a kiadóvállalat továbbra is valláserkölcsi alapon áll, és gondoskodni fog, hogy a könyvek a szent célt szolgálják. A vértelen l’art pour l’art-nak tehát a véres útiolvasmányok terén is befellegzett. Izgatottan várjuk az új műfajt. a kötelező csibuk, nagyító és revolver mellé egy imakönyvet is zsebre vág? „A titkos páncélkamra” bonyolult zárait maga a Sátán fogja kinyitni, s az első tíz íven át ő vezetgeti tévutakra a jámbor lelkű nyomozókat? A regény végén az alvilági hősök megtérnek, s a különféle bűnös izgalmak élvezete után vallásos elmefuttatással tisztítják meg a saját és az olvasók lelkét, ahogy azt itt-ott már a nagy előfutár, műveiben is láthattuk? Az „eszme” újabb térhódítása az irodalomban mindenesetre érdekes. Remélhetjük, hogy ez az utolsó állomása az ilyen fajta eszmék térhódításának, mivel után már nem marad meghódítandó terület? Az eszmék ezek után kivonulnak az irodalomból, s az az irodalom, amely nem akar szolgálni, végül a saját eszméjének áldozhat.