Az író anyagi helyzetéről

 nem csak nálunk folynak viták. Most kerültek napfényre ama levelei, amelyekben eladósodva s aláírásokat gyűjtve próbálja fantasztikus terveibe belevonni; s ezekhez a levelekhez fűzi a mai helyzetre vonatkozó megjegyzéseit. Szerinte az írómesterség sose jelentett vagyonszerzési módot; viszont a mai állapot – legalábbis – sok tekintetben jobb a réginél. például egy háromszáz estés darab, egy ötvenezer példányos regény, egy százezer frankos filmtéma nem tartozik ma sem a ritkaságok közé. Amellett az újságok egyenesen keresik a kéziratokat, ami, igaz, a könyv rovására s a magasabb irodalom határozott kárára történik; s ki is mondja nyíltan, hogy a francia átlagregényt minőségben a zsurnalizmus süllyeszti le. Ha egy mai hirtelenében tönkremenne, szerint nem kéne néki segítségéért esedezni; bármely lap hozná a verseit, magas előleget adna egy megírandó regényére, „lekötné” ifjúkori emlékeit, esetleg, rendes fizetéssel, kritikai rovatot ajánlna néki. Mindez még nem jelenti azt, hogy az írói pálya jól fizet; de legalább a válságnak megvan az a jó oldala, hogy a hamis hivatásokat – amelyeket sokszor csak a kereset reménye csábít – távol tartja az irodalomtól.