Az író felelős

 Április 16.

  a

Forr a bor

Forr a bor

megjelenése óta sok olyan levelet kapott, amelyet vagy diákok írtak, s arra kérték, hogy győzze meg szüleiket, hogy ők nem kötelesek tanulni s érettségizni, vagy anyák írták, akik arra kérték, hogy tanítsa meg fiaikat, hogy a mai világ más, mint a harminc év előtti volt, s ma egyetlen kötelessége minden fiúnak, hogy szorgalmasan tanuljon és állást szerezzen minél előbb, de minél előbb.

 Mit felelhet erre az író?

 Ha titkos vágyakat szabadít fel az ifjakban s el nem titkolt rémületeket a szülőkben, mély sajnálattal nézi az eseteket, de nem érzi magát felelősnek. Az író őszintén mondja el, amit a természet törvényei munkálnak az életben. Elismeri egy fiatal embernek azt az érvelését, hogy a mai élet atavisztikusnak látszik előtte, mert fenntart olyan társadalmi berendezkedést, amelynek már ma sincs értelme s még kevésbé bízhatja rá magát a jövőben. De elismeri a szülők ijedelmét is, akik a gondolkodás megszokott törvényei szerint nézik a gyermekük sorsát, s nem tudják másképp elképzelni azok jövőjét, csak a kitaposott utak irányában. Mindennél nehezebb az új.

 Az író azonban művészi pályára senkit sem csábít. Aki azzal a gondolattal indul a művészi pályára, hogy azzal pénzt lehet keresni, annak nyíltan feltárja a kétségbeesett helyzetet, ami itt ma van. De azt, akit belső elhivatottság visz ide s kész a fanatikusok őrült önfeláldozására, azt úgysem lehet megállítani az útján.

 Az író költ: ez az ő cselekedete. Az élet cselekszik: ez az ő költészete.