A versekről bővebben

  A kiállítás alapját képező három mű egyaránt a 19. század első felében született, a magyarság számára fontos, ikonikus költemény. A versek számos jelentéssel bővültek másfél-két évszázados történetük során, részévé váltak a közösségi emlékezetnek. A három vers hatása tetten érhető az elmúlt idők klasszikus irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotásaiban éppúgy, ahogy a versekkel való párbeszéd fellelhető a mai, kortárs alkotók műveiben is.  
  A Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal autográf kézirata a nemzeti könyvtár gyűjteményének kivételesen fontos darabjai. Jelen kiadás a művek legkorábbi fennmaradt megjelenéseit: fogalmazványokat, kéziratokat, első nyomtatásban megjelent kiadásokat, valamint a Himnusz megzenésítésére készült pályaműveket állítja fókuszba.  
 
  Kölcsey Ferenc – Himnusz  
  Kölcsey Hymnus, a magyar nép zivataros századaibólcímű versét Csekén (ma: Szatmárcseke) 1823. január 22-én fejezte be, amikor elkészítette és keltezéssel látta el annak tisztázatát. Az eredetileg újévi áldáskérés szándékával született alkalmi vers idővel nemzeti szimbólummá vált. Ebben egyfelől nagy szerepet játszott Erkel Ferenc (1810–1893), a korszak legjelentősebb zeneszerzője, akinek 1844-ben komponált megzenésítése nagy népszerűségnek örvendett, másfelől a vers poétikai erényei – a magyar történelem összefoglalása erős hatású képek során át és a nemzeti közösség egészére vonatkozó áldáskérés gesztusa. Magyarország hivatalos állami himnuszává csak évtizedekkel a megírását követően vált.  
  A Himnuszt tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, és csak több mint egy évszázados lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába, ahol ma is megtalálható egy nagyobb kézirategyüttes részeként. Lappangása alatt a kézirat a család birtokában, az álmosdi Kölcsey-birtokon volt. Kölcsey Ferenc nőtlenül, utódok nélkül halt meg, így a kézirat testvérének, Kölcsey Sámuelnek a családjához került. Leánya, Klára, Miskolczy Lajos, Bihar vármegyei főispán felesége volt, kinek fiú leszármazottai közül Miskolczy Jenő családjában maradtak fenn az iratok. Miskolczy Jenő leánya, László Miklósné, mezőtelegdi Miskolczy Etelka. Leánya, László Magda 1944-ben helyezte el a Nemzeti Múzeumban a kéziratcsomagot.
*
Lásd: Papp Viktor, „Előkerült a Himnusz szövegének kézirata”, Új Magyarság, 11. évf., 136. sz., 1944. június 18., 8. Hozzáférés: 2023.01.20.
 
  A Himnusz nyomtatásban először 1829-ben, keletkezése után hat évvel jelent meg az akkor Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora Hazai Almanachban (1822–1837).  
  Kevés számottevő eltérés van e két szövegváltozat között, melyek többsége feltehetően az Aurora szerkesztői beavatkozásának következményei. Az „a' Magyar nép' zivataros századaiból” című paratextus a költemény alcímének vagy a cím szerves folytatásának tekinthető, mely az Aurora első szövegközléséből kimaradt
*
Erre valószínűleg a cenzúra miatt volt szükség, lásd: „Kölcsey Hymnusa és a Hymnus Kölcseyje (1939)”, in: Pomogáts Béla (szerk.), A nemzet imája. Tanulmányok a Himnuszról, Pro Universitate Nagyvárad, Partium, 2007, 61–62, 53–108.
, de a későbbiekben ezzel a teljesebb címmel kanonizálódik.  
  A versnek létezik egy vele egykorú, nem autográf kézirata is, amely így nem tekinthető autentikus szövegvariánsnak, de feltételezhető, hogy egy elveszett autográf kézirat az idő tájt Kölcsey mellett Csekén joggyakornokoskodó Pap Endre által lejegyzett másolata.
*
Bővebben lásd: „Kölcsey Ferenc, Versek és versfordítások”, in: Szabó G. Zoltán (szerk.), Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás, Budapest, Universitas Kiadó, 2001, 713-714.
 
  Az Aurora szóban forgó kötetét még ez év novemberében ismertette Toldy Ferenc a Tudományos Gyűjteményben, melyet ekkor Vörösmarty szerkesztett. Az Aurorában még csak Hymnus volt a költemény címe. A költő összegyűjtött munkáinak kiadásaiban (1832-től kezdve) már ezzel a teljesebb, s a költemény szándékát közelebbről meghatározó címmel látjuk viszont: „Hymnus a magyar nép zivataros századaiból”, 1823. január 22.-i keltezéssel.
*
Forrás: Horváth János, „A Himnusz”, Napkelet, 1923. 2. sz. Hozzáférés: 2023.01.20.
 
  A Himnusz összegyűjtött szakirodalma az OSZK Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójára készült tematikus oldalán található.  
 
  A himnusz megzenésítése. A fennmaradt pályaművek  
  Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található Erkel Ferenc díjnyertes művének pályázati példánya, illetve az összesen beadott 13 pályaműből még további három kézirat. Ezek közül hármat Falvy Zoltán, Somfai László és Legány Dezső kutatásai tártak fel és már a Hymnus megzenésítésének 150. évfordulóján (1994) bemutatták a Zeneakadémián rendezett emlékhangversenyen.  
További egy pályaművet Berlász Piroska talált meg a Nemzeti Színház irattárában az 1990-es évek végén, ezután került az OSZK állományába.  
A pályaművek háttértörténetéről, elemzéséről Somogyváry Ákos munkáiban olvashatunk.  
További olvasáshoz a következő oldalakat ajánljuk: az Erkel Ferenc Társaság a Budapesti Filharmóniai Társasággal közösen létrehozott magyarhimnusz.hu honlapja; papageno.hu.  
A zeneművek meghallgathatóak az Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére útjára indított tematikus oldalon.  
 
  Vörösmarty Mihály – Szózat  
  Kölcsey Himnusza jóval korábban született és jutott el az olvasókhoz, mégis a Szózat vált – csaknem az Aurorában való megjelenése pillanatától – a nemzet közösségének „himnuszává”. A Szózat történelemképe közel sem annyira reményét vesztett, mint ami a Himnusz soraiból kiolvasható. Nem büntetés, hanem balszerencse és átok sújtotta a nemzet, amely mindezek ellenére él, és áldozathozatallal, hűséggel, ésszel, erővel, szent akarattal egy jobb kor áldásainak válhat részesévé. Ez a történelmi vízió és költői eszközökkel rajzolt történetfilozófiai vázlat volt az, amire a reformkor nemzedéke saját gondolataként és legbensőbb vágyaként ismert rá.  
  A digitális kiadásban megjelentetjük a Szózat MTA Könyvtárában őrzött két fogalmazványát és az OSZK-ban található, végső tisztázatként számontartott kéziratát.  
  Az első versszakoktól (1835) a teljes szöveg első kidolgozásáig (1835–1836)  
  A Szózatot Vörösmarty először az Aurora című szépirodalmi zsebkönyv 1837-i kötetében publikálta, amely 1836 decemberében már a nyomdában volt, tehát a vers kidolgozása 1835–1836-ra tehető. Megszületését nyilvánvalóan nem választhatjuk el ezen évek politikai történéseitől. A magyar értelmiséget leginkább megrázó európai esemény az 1830-as lengyel felkelés leverése és a Lengyel Királyság orosz helytartósággá degradálása volt. Vörösmarty A hontalan című versében idézi meg 1835-ben a lengyel tragédiát, mintegy előképeként a magyar haza megsemmisülését vizionáló félelmeinek.  
  Közvetlenül Magyarország jövőjére az 1832–1836-os országgyűlés történései vetettek árnyat. A haza sorsára végletekig érzékeny Vörösmarty így teszi fel a vers alapkérdését: élet vagy halál. A kérdés nem volt új – már Zrínyinél is olvashatjuk, a 18. század végén, 19. század elején legnagyobb költőink, Berzsenyi (A magyarokhoz), Kölcsey (Zrínyi dala, Zrínyi második éneke) is megfogalmazzák –, ám ilyen költői erővel soha korábban nem exponálódott.  
  Az MTA Kézirattára őrzi a Szózat legkorábbi szövegváltoztait. A kézirat egyrészt több töredékes verset vagy versfogalmazványt is tartalmaz. A K721/I. 48 verso oldalán A hű lovag (1838)című vers első szakaszának egy változatát olvashatjuk. A tollrajzokkal, tollpróbákkal, számolásokkal teletűzdelt kézirat utolsó oldalának (K721/I. 49) tetején A túlvilági kép (1835)című Vörösmarty-vers áthúzott két sorát találjuk, alatta pedig a Szózat első két versszakának Vörösmarty kezétől származó legkorábbi fogalmazványa olvasható.  
  A versszakok datálását egy lapszéli rájegyzés segít pontosítani, melyben Vörösmarty Magda Pál (1834) és Méhes Sámuel (1836) akadémiai tagságával kapcsolatos álláspontját ismerhetjük meg.  
  A kézirat első oldalain (K721/I. 47, 48.) a Szózat kidolgozásának folyamatát követhetjük végig: az első három oldalon javítással, áthúzással és még alakulófélben lévő sorokkal találkozunk.  
  Az OSZK példánya  
  Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött autográf példány (Quart. Hung. 1409) már csaknem végső tisztázatnak tekinthető. Az első két versszak az Akadémiai Könyvtár két kéziratához képest már a rögzült formában került a papírra, s döntően a többi versszakot is az Aurorában, illetve a később megjelent kötetekben is olvasható kanonizálódott szöveggel jegyezte le a költő. Csupán néhány ponton találunk komolyabb javítást (4. és 10. versszak).  
  Szakirodalom: DBK ZOTERO  
 
  Petőfi Sándor – Nemzeti dal  
  A Nemzeti dal 1848. március 15-én többször elhangzott, s nemcsak írott szövegként, hanem hangzó élményként is befogadhatóvá vált. Két kézirata maradt fenn, az egyiket az Országos Széchényi Könyvtár, a másikat a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kézirattára őrzi. Ez utóbbiról egy jól olvasható kép is található a Digitális Képarchívumban. Arra nézve, hogy melyik változatot mikor és miért vetette papírra a költő, a történészek és irodalomtörténészek nem adnak egységes választ.  
  Több irodalomtörténeti tanulmányban olvasható, hogy a Landerer és Heckenast nyomdában március 15-én Petőfi emlékezetből újra leírta a költeményt, mert a kézirat nem volt nála.  
  Egyes vélemények szerint otthon felejtette, de létezik olyan feltételezés is, amely szerint szándékosan nem vitte magával, hogy ne találjanak nála semmilyen kompromittáló iratot, ha másként alakul a helyzet, mint ahogy tervezték. A legújabb kutatások ezzel szemben – a korabeli lapok és folyóiratok tudósításainak, valamint a kortársak akkori és későbbi visszaemlékezéseinek következetlenségei és ellentmondásai alapján – annak lehetőségét is felvetik, hogy aznap ott volt Petőfinél a kézirat, és azt nem kellett ismét leírnia.
*
Hermann Róbert: „A versszakokra vágott kézirat – avagy mi történt a Landerer és Heckenast nyomdában március 15-én?” In: Kovács Ida, Sidó Anna (szerk.): Museum super omnia. Tanulmányok E. Csorba Csilla születésnapjára, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2022, 199‒205.
 
  Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában megtalálható a Nemzeti dal első két nyomtatott példánya is, mindkettőn Petőfi kézírásos rájegyzése olvasható. Az első röplapot Petőfi Sándor barátjának, Arany Jánosnak küldte el. Arany később Petőfi Zoltánnak adta át, akinek halála után a szerző testvéréhez, Petőfi Istvánhoz, s végül a nemzeti könyvtár gyűjteményébe került.  
  A nyomtatványok szerepe kiemelkedő: a rajtuk található rájegyzések egyrészt azt mutatják, hogy az adott történelmi pillanat tanúi voltak, másrészt, hogy Petőfi nem csak azért nyomtatta ki, hogy sok emberhez eljusson az üzenete, hanem maga is emléktárgyként tekintett rájuk – ezért tartotta fontosnak megjelölni az első két példányt. 1848 március 15-én több ezer példányban nyomtatták és osztották ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt; bár a vers párbeszédre hívó struktúrája, valamint ismétlődő refrénje könnyen bevonta a hallgatóságot, a röpiratoknak is nagy szerepe volt a vers közönségre gyakorolt erőteljes hatásában. A kortárs visszaemlékezések közül több említi, hogy a tömeg együtt szavalta a refrént és az eskü szövegét.  
  Petőfi Sándor emblematikussá vált költeménye elválaszthatatlanul összeforrt 1848. március 15-ével. A Nemzeti dal nemcsak irodalmi alkotás, hanem egyúttal politikai tett: mozgósító költemény, amely rendkívül szorosan kötődik egy a magyar nemzet történetében kiemelkedő jelentőségű eseményhez.  
  További olvasáshoz ajánljuk a nemzeti könyvtár blogján megjelent írásokat:  
  Több mint vers. Első rész - OSZK  
  Több mint vers. Második rész - OSZK  
  Több mint vers. Harmadik rész - OSZK  
  Szakirodalom: DBK ZOTERO