Ambrus Zoltán – Kiss József (k.n.)

Kedves Barátom!  

A „. lányok” könyvben több lesz, mint
a mennyi már megjelent. Hogy folytatást
hosszabb idő óta nem küldtem, ez mindenek¬
előtt azért történt, mert olyanforma nyilat¬
kozatot tettél előttem, a melyből az derült
ki, hogy a folytatásnak nem igen örvendesz.
Ezt a föltevésemet megerősítette az, hogy
a vasúti jegyet elvontad tőlem, a mit a „Hét”¬
től való consilium abeundi-nak kellett te¬
kintenem.  

Már pedig a „. lányok”-nak úgy
a formája, mint a kőzlési módja megengedte,  

hogy közlését akkor hagyjuk abba, a mikor
akarjuk.  

Te a folytatást azóta nem reklamál¬
tad (bár annak előtte minden egyes folytatás¬
ért elküldtél), – én tehát ezt az ügyet
elintézettnek tartottam.  

Most írt szíves soraidból se tűnik
ki, hogy a folytatást kívánod-e avagy
sem? Kérdésedre tehát csak azt lehetne
felelnem, hogy a „. lányok” be van fejez¬
ve, vagy nincs befejezve: a hogyan aka
rod.  

De, minthogy magából a tényből, hogy
ez irányban kérdéssel fordulsz hozzám, az
látszik, mintha helyesebbnek tartanád
a dolgot a „Hét”-ben is folytatni, ehhez  

hozzá tehetem, hogy, ha ebben a föltevé¬
semben nem tévedek, és ha – mint írod –
szíves léssz

 [!]

[sic!]

a vasúti jegy birtokába vissza¬
helyezni (a mit én a „Hét”-nél való mun¬
kásság egyik honoráriumának tekintek):
rajtam nem fog múlni, hogy a „. lá¬
nyok” a „Hét”-ben is egészen megjelenjék.  

Híved  

Ambrus.