Móricz Zsigmond regényeinek stilometriai vizsgálata

Az OSZK Digitális Bölcsészeti Központban végzett kutatásokhoz kapcsolódva, elkészítettük Móricz Zsigmond regényeinek stilometriai vizsgálatát, mely a korpusz stílusának statisztikai alapú elemzését jelenti. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak hogy a stilometriában rejlő lehetőségek alapján, elkülöníthetők-e az esetleges írói korszakok, megfigyelhető-e az életmű változása.

A stilometriai elemzésekben a szövegek összehasonlítása a számszerűsített nyelvi jellemzők és különféle távolságmértékek alapján történik. A vizsgálat során a nyelvi vonások gyakoriságértékeit kapjuk meg, melyeket távolságmértékekkel elemzünk, így a szövegek egymáshoz való viszonyát a köztük lévő távolság határozza meg.

A korpusz összeállításában elsődleges szempont volt, hogy elektronikusan elérhető, letölthető, szerkeszthető szövegekből épüljön fel, ezért elsősorban a Magyar Elektronikus Könyvtárban található regényekkel dolgoztunk, így 29 Móricz-regényt vizsgáltunk.

Mivel az volt az egyik kérdésünk, hogy időrend szerint különülnek-e el a regények, regénycímeket a keletkezési idejükkel együtt neveztük el. A méréseink alapján létrejött ábrákon ezek szín szerint is kategorizálódtak: az első csoportba az 1908-as Pipacsok a tengeren és az 1910-es években született regények (piros), a második csoportba az 1920-as évek szövegei (zöld), a harmadik csoportba pedig az 1930-40-es évekbeli regények (kék) kerültek.

Minden mérésünket szó-bigramok (két egymást követő lexéma) és nem unigramok (egy szó) vizsgálatával végeztük, ugyanis az irodalmi szövegeken a szószerkezetek vizsgálata hatékonyabb módszer a szerzői stílus meghatározására. Mivel megkülönböztető jegyeket és nem hasonlóságokat szeretnénk kiszűrni, nem használtuk a cullingot, ami azt jelenti, hogy nem szűrtünk ki egyetlen szó-bigramot sem a szövegekből.

                        a 3000 leggyakoribb bigram Eder deltatájval mért dendrogramja

Az első ábrán a kifejezetten stilometriai szövegvizsgálatokra fejlesztett, Eder-féle deltával végzett vizsgálat látható. Megfigyelhető, hogy két nagyobb csoportba rendeződnek a szövegek, a korai és kései művekre, a korszakhatár pedig a 1920-as közepén húzódik meg. Az 1908 és 1923 között kiadott regények szorosan egymás mellett helyezkednek el, ugyanígy az 1930-as évek szövegei is egy nagyobb tömbbe rendeződnek. A boldog ember (1935) és az Árvácska (1941) című szövegek viszont középen helyezkednek el, és több rokonságot mutatnak a korai művekkel, mint a későbbiekkel. A móriczi írásmódra mindvégig jellemző az elhangzott és lejegyzett dialógusokból való építkezés, mely módszer végletekig vitt megtestesítője lett végül A boldog ember és az Árvácska. Az a tény, hogy a tárgyalt szövegek közelebb kerültek az életmű első szakaszában írt regényekhez, arra enged rákérdezni, hogy a korai művek érőteljesebben közvetítik-e a hangzó nyelvet, az élőbeszédet.

Emellett megfigyelhető még, hogy történelmi regények (Erdély-trilógia és Rózsa Sándor regények), szorosan illeszkedtek egymáshoz, melynek oka a létrehozott archaizáló nyelvben keresendő.

                    az 5000 leggyakoribb bigram Canberra távolságával mért dendrogramja

A következő vizsgálat egy másik távolságmetrikával, a ritkán használt szavakra érzékenyebb Canberra-távolsággal készült. Az első két méréssel összevetve látható, hogy a korszakolás ebben az esetben kevésbé sikeres. Az 1920-as években írt szövegek (Pillangó, Kivilágos kivirradtig, Jószerencsét, Úri muri, Légy jó mindhalálig) távolabb kerülnek egymástól és elvegyülnek az 1910-es és 30-as évek szövegei között. Feltételezhető, hogy ezek a leginkább regionális köznyelv regiszterében írt regények rugalmasabban sorolódnak egy-egy klaszter elemei közé, hiszen sokféle elemmel rokonítható tulajdonságokkal rendelkeznek. Bár a korai művek tematikailag eltérnek egymástól, más-más helyszíneket és társadalmi helyzeteket mutatnak be, hasonlóságuknak stilometriailag kimutatható gyakorisága rávilágít arra az írói stílusra, amely Móricz pályakezdő szakaszát átfogóbban jellemzi.

                Oppose függvény – a Craig által kibővített Zeta attribúciós tesztjével végzett szólistái

Az oppose függvény egy kontrasztív szövegelemző módszer, amelyet két szövegkorpusz összehasonlítására használnak. A függvény két szólistát állít elő egy diagramon, az egyik az első korpusz kifejezetten preferált szavait tartalmazza a másik korpuszhoz képest. A másik szólista pedig az első korpusz kifejezetten került szavait tartalmazza a második szövegkorpuszhoz képest. Ehhez a kísérlethez a korpuszunkat az eddigi eredményeink alapján osztottuk két részre, vagyis a korai és a kései művekre, ahol a korszakhatár az 1920-as évek közepén húzódik meg. Mivel az Árvácska és A boldog ember a legtöbb esetben a korai művekhez sorolódott be, ezért a korpusz összeállításánál mi is a korai művek csoportjába tettük, az 1922-ben kiadott Tündérkert pedig az Erdély-trilógia részeként a második alklaszterbe került.

A mérésből láthatóvá válik, hogy az első csoportba tartozó művek preferált lexémái között gyakoriak a tájnyelvi elemek: ‘osztán’, ‘mán’, ‘vót’, ‘vón’, ‘vóna’, ‘eccer’, ‘azér’, ‘oszt’, ‘vótam’, ‘má’ stb. Ezek nem kizárólag tájnyelvi jellegük miatt érdekesek, hanem a hangzó nyelv móriczi alkalmazása szempontjából is, mely szövegépítkezésének egyik jellemzője.

A második csoport nem tartalmaz kifejezetten tájnyelvi, vagy a hangzó beszédre jellemző kifejezéseket, ellenben túlsúlyba kerülnek az anyagi világhoz, történelemhez, társadalomhoz kapcsolható kifejezések. Előfordulnak a ‘pénz’, ‘fejedelem’, ‘ország’, ‘kegyelmed’, ‘török’, ‘háború’, ‘erdélyi’, ‘nagyságod’, ‘császár’, ‘dolog’, ‘német’, ‘magyar’ kifejezések, melyek különböző szemantikai mezőkön helyezhetőek el, mégis összekapcsolhatóak. Mintha az írói tekintet a premier plánban készült portré műfajától eltávolodva, átkapcsolt volna a nagytotálban történő ábrázolásmódra.

A Móricz-korpuszon végzett stilometriai vizsgálatok releváns eredményeket hoztak a korszakolás tekintetében, emellett olyan irodalomértelmezési kérdéseket is felvetettek, amelyek újabb kutatások kiindulópontjai lehetnek.

A témában írt teljes tanulmány a Szépirodalmi Figyelő 2022/1-es számában jelent meg (Makkai T. Csilla, Varga Emese, Vétek Bence: Egy életmű metszete. Stilometriai vizsgálat Móricz Zsigmond regényein, Szépirodalmi Figyelő 2022/1., 71-85.).