Petőfi Sándor – Teleki Sándor (1846-12-29)


facsimile
 
Pest, deczember 29. 1846.
 
Kedves druszám!
 
Nagy szomorúság éri a te feje¬
det, azért tanácslom né¬
ked, hogy légy rá elkészül¬
ve. De a milly elkerűl¬
hetetlen a halál, olly
elkerűlhetetlen, hogy te
nékem hat száz pengő fo¬
rintokat adj vagy adjál,
a mint neked tetszik; még
pedig ugy, hogy két száz
pengő forintot rögtön utnak
indíts, akár addig végig se
olvasd e levelet; négy száz
pengőt pedig marcziusi
pesti vásárra küldj föl.
A mi a visszafizetést ille¬
ti, minden év végén adok
Neked két száz pengő forin¬
tot, s így három év alatt
kvittek leszünk. – Komolyan
beszélek, kedves barátom,
most mutathatod ki, ha
van benned emberség.
Életemben legeslegelőször
fordultam mágnáshoz,

facsimile
 
kimélj meg a szégyenpirulás¬
tól, melly a ragyánál jobban
el fogja rágni képemet, ha
visszaútasítasz. Különben
mint barátomhoz, nem
mint mágnáshoz fordultam.
Azt mondhatod, hogy nincs
pénzed; akard és lesz, s a
ki czigánynak vet ezer
pengőt ingyen, az nekem
mindig adhat hat száz
pengőt kölcsön... mert
ingyen el sem fogadnám,
már annál csak büszkébb
vagyok, hál’ istennek.
Nem kétlem, hogy szívesen
teljesíted kivánatomat, még
pedig két száz pengőt e pil¬
lanatban, mert ha óriási
szükségem nem volna, nem
is vetemedtem volna e
lépésre. Küld leveledet a pénz¬
zel együtt a gyorskocsin. Laká¬
som: Hatvani utcza, Janko¬
vics-ház, 585 szám, 2dik emelet.
Victort köszöntöm. Vagyok
 
őszinte barátod
 
Petőfi