Irántami szives tettei, mellyeket meghálálni nehezen
leszek képes, de mikre hálás érzettel emlékezni
meg nem szűnök, bátorítanak föl, a Tekintetes
Urnál egy alázatos kérelemmel alkalmat¬
lankodni. A balsors, melly engem már négy
év óta példás állandósággal környékez, most
ismét különösen érezteti velem súlyos hatal¬
mát. Már az uton, hogy Pestet elhagyám, kezdék
betegeskedni, s betegségem mindeddig folyton
növekedik, annyira, hogy már három hét óta nem
is játszhatom. Ezen okból, de különben is szét¬
oszolván a társaság, mellynél valék, kénytelenítte¬
tém Debrecenbe jőni vissza, hol a telet töltenem
kell; mert ha hamarjában kigyógyulok is, erőm
annyira megfogyott, hogy alig lézengek, s egy
pár hónapi nyugalom és pihenés okvetle¬
nűl szükséges. Illy körűlmények között kény¬
telen vagyok a Tekintetes Urhoz folyamod¬
ni, sziveskednék mintegy negyven pengő
forinttal segélyemre lenni, minek vissza¬
térítésére mingyárt felgyógyulásom után
minden erőmet fordítani el nem mulasz¬
tandom. Ha terhére nem esnék a Tekintetes
Urnak alázatos kérelmem teljesítése: kiragad¬
tatnám a legnagyobb inségből, mellyben ember
lehet. Ezen esetben méltóztassék becses levelét
